A közösségi vagyonépítés a helyi gazdaságok fejlesztésének egyik módja annak érdekében, hogy a helyben megtermelt vagyon nagyobb része az adott közösségen belül maradjon. Sok helyi gazdaság függ a nagyvállalatoktól és az ellátási láncoktól, amelyek messziről érkeznek. Ezek a távoli részvényesek számára maximalizálva a hozamot, vagyont vonhatnak ki. A közösségi vagyonépítés ehelyett arra törekszik, hogy segítse az embereket abban, hogy a vagyont helyben, a vállalkozásokban és a közösségi csoportokban termeljék és tartsák. Ez magában foglalhatja a helyi gazdaság demokratikus tulajdonlásának növelésére irányuló erőfeszítéseket, például szövetkezetek létrehozását, valamint a közintézmények hatalmának felhasználását arra, hogy pénzt és forrásokat irányítsanak a helyi vállalatokba.

A közösségi vagyonépítési stratégiák növelik a helyi vállalkozások, szolgáltatások és projektek számára befektetett és felhasznált közpénzek arányát. Demokratikusabbá tehetik a helyi gazdaságokat azáltal, hogy a közösségek nagyobb ellenőrzést kapnak a környékükön végrehajtott fejlesztések felett.

Bár a közösségi vagyonépítés Európában és az Egyesült Államokban egyre nagyobb teret hódít, ez egy olyan átfogó kifejezés, amely a történelem során és a fejlődő országokban a helyi gazdaságfejlesztés olyan régóta alkalmazott megközelítéseit foglalja magában, mint a munkásszövetkezetek, a közösségi tulajdonú terek és az érdekelt felek bankjai.

A közösségi vagyonépítés olyan gyakorlati megközelítés, amelyet mind a helyi önkormányzatok, mind a közösségek kezdeményezésére el lehet fogadni.

A megszorítások, a helyi önkormányzatok költségvetésének csökkentése, valamint a nagyvállalatokra és a távoli ellátási láncokra fordított kiadások és politikai ösztönzők továbbra is prioritást élveznek, és akadályozhatják a közösségi jólét építésére irányuló erőfeszítéseket.