A moduláris kialakítású atomerőművek célja, hogy az atomenergia megfizethetővé és skálázhatóvá váljon. Az atomerőművek egyik fő problémája az 1980-as évek óta (legalábbis a nyugati országokban) a hosszú építési idő és a meredeken növekvő költségek. Ez nagyrészt azért volt így, mert szinte minden atomerőmű egyedi tervezésű volt, első ízben felmerülő problémákkal és egyedi helyszíni kivitelezéssel.

A moduláris kialakítású atomerőműveket gyárakban tömegesen gyártanák, majd a helyszínre szállítanák és telepítenék. Mindegyik azonos lenne a többivel, és egyazon konstrukcióból akár több száz vagy ezer darabot is gyárthatnának - erre még soha nem volt példa.

A legtöbb moduláris kialakítás egyben negyedik generációs kialakítás is, és magas biztonsági szinttel rendelkezik. Ezek azonban nem küszöbölik ki az atomenergiával kapcsolatos meglévő ökológiai aggályokat, például az uránbányászattal járó szennyezést és a hulladéktárolással kapcsolatos nehézségeket.

A moduláris nukleáris modell elméletileg olcsóbbá teheti az új atomerőműveket, mint a meglévő nukleáris konstrukciókat, valamint a szén- és gázerőműveket. Itt a fő akadályokat az új tervek lassú szabályozási folyamatai, a demonstrációs projektek finanszírozásának hiánya és általában véve a nukleáris energiával szembeni ellenállás jelenti.