A mezőgazdaság nagy környezeti lábnyoma számos formában jelentkezik: a természetes területek átalakítása szántófölddé és legelővé; a föld és a víz szennyezése műtrágyákkal és növényvédő szerekkel; a víztartó rétegek lecsapolása; fosszilis energia felhasználása a berendezések működtetéséhez. Csökkenthetnénk mindezt azzal, ha a növények termesztését a szabadban helyett intenzívebben, beltérben folytatnánk? Ez az ötlet áll a vertikális gazdálkodás mögött.

A vertikális gazdaságok raktárépületekben, szállítóládákban és más beltéri helyiségekben halmokban termesztik a zöldségeket. Ezek csökkenthetik a víz, a mezőgazdasági vegyszerek és a termőföld iránti igényt egyes növényfajták termesztése esetén. Emellett csökkenthetik annak szükségességét, hogy a friss termékeket nagy távolságokra, hűtött körülmények között szállítsák. A másik oldalról viszont a függőleges gazdaságok jelentős energiafogyasztói a fűtésnek, hűtésnek és világításnak. Ezenkívül, mivel nem alkalmasak az emberek által elfogyasztott kalóriák nagy részét adó kukorica, rizs és búza termesztésére, nem járulnak hozzá jelentősen a globális élelmezésbiztonsághoz.

Az, hogy a vertikális farmok az éghajlatváltozás szempontjából nettó előnyt jelentenek-e, a telepítésük részletein múlik, például azon, hogy a fenntartásukhoz használt energia megújuló forrásokból származik-e. Jól kezelve azonban hatékonyan hozzájárulhatnak a regeneratívabb, ökológiailag biztonságosabb mezőgazdasághoz.