A tömegközlekedési rendszerek - buszok, vonatok, villamosok, trolibuszok, kompok és hasonlók - képesek drámaian csökkenteni a közlekedési rendszerek iránti igényt és így azok éghajlatra gyakorolt hatását. Még ha fosszilis tüzelőanyaggal működnek is, az ilyen rendszerek jelentősen csökkenthetik az üvegházhatású gázok kibocsátását, mivel több utast szállítanak, mint a kis magánjárművek. Emellett általában megfizethetőbbek, mint az egyéni járművek üzemeltetése, és ezért szélesebb körben hozzáférhetőek.

A széles körű elterjedés szempontjából azonban elengedhetetlen, hogy a tömegközlekedési rendszer átfogó, gyors és kényelmes legyen. A kormányzati támogatások segíthetnek a viteldíjak csökkentésében és a sebesség javításában. Az olyan technológiák, mint a földrajzi nyomkövetés, megkönnyíthetik az utazások megtervezését minimális várakozási idővel, valamint az „első út, utolsó út” lehetőségek a tömegközlekedési megállóba és onnan való eljutást. Végezetül, az észlelés kulcsfontosságú: ha széles körben elfogadott az az érzés, hogy a tömegközlekedési hálózatok működőképesek és hatékonyak, az emberek sokkal nagyobb valószínűséggel fogják használni őket. Ezt például a fosszilis meghajtású magángépjárművek reklámozásának megszüntetésével lehet ösztönözni, és olyan kijelölt útvonalakat lehet megnyitni a tömegközlekedési járművek számára, amelyeket a magángépjárművek nem használhatnak.