Az elosztott vagy decentralizált energiatárolás kisebb tárolóeszközök hálózatának létrehozását jelenti, és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású „rugalmasság” fontos forrása, amely biztosítja, hogy az olcsó, tiszta nap- és szélenergia akkor álljon rendelkezésre, amikor szükségünk van rá. Az elosztott energiatárolás két fő forrása a kisméretű akkumulátorok és az elektromos járművek (amelyek lényegében kerekeken guruló nagy akkumulátorok). Egyre több elektromos járműmodell rendelkezik „vehicle to grid” funkcióval, ami azt jelenti, hogy a hálózatüzemeltetők a csatlakoztatott elektromos járművekből energiát vehetnek igénybe az energiaigény kezeléséhez.

A villamos energia tárolható, amikor a zöld energia bőséges, majd később felhasználható (vagy eladható a hálózatnak), amikor a zöld energia szűkös. Ha például tetőtéri napenergiával kombinálják, az elosztott energiatermelésű tárolás önellátóvá teheti az épületeket, és jelentősen csökkentheti az üvegházhatású gázok kibocsátását és az energiaszámlákat.

Az elosztott energiatároló rendszerek széles körű elterjedésének akadályai közé tartoznak az akkumulátorok költségei, a nem megfelelő tervezés és szabályozás, az akkumulátorgyártás és a kapcsolódó ellátási láncok támogatásának szükségessége, valamint az elektromos hálózatok korszerűsítésének szükségessége az elosztott tárolási megoldások jobb integrálása érdekében.

A lítiumion-akkumulátorok árai azonban gyorsan csökkennek, és új, továbbfejlesztett akkumulátor-technológiák vannak fejlesztés alatt. A közműszolgáltatók kezdik korszerűsíteni a hálózatokat, hogy támogassák a decentralizált, alacsony szén-dioxid-tárolást, mivel ez olcsóbb, mintha a szennyező, drága benzinkutaknak fizetnének azért, hogy bekapcsolják őket az energiaigény kielégítésére, csökkenti az egyéb drága infrastruktúra-fejlesztések szükségességét, és lehetőséget ad az átlagembereknek arra, hogy részesüljenek a zöld energia átállásában való részvételből.