A Nemzetközi Valutaalap (IMF) egy olyan nemzetközi szervezet, amely válság idején a nemzeteknek sürgősségi forrásokat biztosíthat. Ezeket különleges lehívási jogoknak nevezik. Az IMF 660 milliárd USD-t adott ezekből az alapokból a világ országainak, hogy segítsen a COVID-19 világjárvány gazdasági hatásainak kezelésében.

Ezek különösen hasznosak voltak a fejlődő országok számára, amelyeknek nagyobb szükségük volt a pénzeszközökre, mint a gazdagabb nemzeteknek, amelyek megengedhették maguknak, hogy meglévő forrásaikból kezeljék a válságot. Néhány gazdagabb ország azonban még mindig kihasználatlanul tartja a pénzeszközöket a központi bankjaiban.

Az éghajlati vészhelyzet kezeléséhez elengedhetetlen a gyorsaság, ezért minden forrást jól kell felhasználni. Ezért a fejlődő régiók számos országa amellett érvel, hogy a gazdag nemzetek által birtokolt különleges lehívási jogokat újra kellene osztani, hogy a szegényebb és az éghajlatváltozásnak jobban kitett országokban segítsék a vészhelyzet kezelését. Ezt úgy lehetne megtenni, hogy a központi bankok a különleges lehívási jogaikat multilaterális fejlesztési bankoknak adják át. Ezek olyan speciális bankok, amelyeket az országok azért hoztak létre, hogy segítsék a társadalmi fejlődésbe való befektetést.

Az ötlet egyre népszerűbb. A gazdagabb nemzetek részéről azonban nagyobb politikai akaratra és nagylelkűségre van szükség ahhoz, hogy ez az átcsoportosítás megtörténjen. Ezek a nemzetek vészhelyzet esetére tartalékban tartják különleges lehívási jogaikat. De a vészhelyzet már itt van, csak egyelőre főként más országokkal történik.