Az 1930-as években az Egyesült Államok két válságot élt át. A rossz földgazdálkodás és a szárazság károsította az ökológiát, ami porviharokhoz vezetett, amelyek súlyosan befolyásolták a mezőgazdaságot. Eközben a Wall Street-i összeomlás megtizedelte a gazdaságot, ami tömeges munkanélküliséghez vezetett. A kormány létrehozta a Civilian Conservation Corpsot, amely egyszerre kezelte mindkét válságot. Kilenc év alatt hárommillió munkanélküli amerikai dolgozott az ökoszisztémák helyreállításán.

Hasonló rendszerrel ma is helyre lehet állítani az ökoszisztémákat, jól fizetett, jó minőségű munkahelyeket biztosítva. A közelmúltban a politikai döntéshozók ezt javasolták, mint olyan eszközt, amely biztosítja a tiszta technológiák telepítéséhez, valamint a közösségek és a természet ellenálló képességének javításához szükséges hatalmas mennyiségű munkát.

Az eredeti polgári természetvédelmi alakulat rasszista és szexista volt: csak fiatal férfiaknak ajánlották fel, és a résztvevők közül a feketék, az őslakosok és a színes bőrűek elkülönültek a fehérektől, vagy teljesen kizárták őket. Ezzel szemben a modern polgári éghajlati testületekre vonatkozó javaslatok gyakran az éghajlati igazságosságon alapulnak.

Az előnyök túlmutatnak a foglalkoztatáson és a természet helyreállításán, és a résztvevők fizikai és mentális egészségének javulását, valamint a programban való részvétel után a jobb foglalkoztathatóságot is magukban foglalják.