A klímaadósságok jóvátételei miatt az Egyesült Államoknak pénzeszközöket és technológiákat kell küldenie más országoknak. Ezek általában azok a nemzetek, amelyek viszonylag kis üvegházhatásúgáz-kibocsátásuk ellenére a leginkább szenvednek az éghajlati vészhelyzet miatt. Az elmúlt évszázadok során az Egyesült Államokban volt a legmagasabb az egy főre jutó átlagos üvegházhatású gázkibocsátás, és összességében a legmagasabb az üvegházhatású gázok kibocsátásának teljes mennyisége.

Az üvegházhatású gázok kibocsátása abból eredt, hogy az Egyesült Államok kihasználta a fosszilis tüzelőanyagok vásárlásának és elégetésének lehetőségét, hogy felgyorsítsa gazdaságát, és a világ leggazdagabb nemzetévé váljon. Ez gyakran a fejlődő régiók kevésbé gazdag országainak rovására történt, akiket az Egyesült Államok évtizedeken keresztül kizsákmányolt az olcsó munkaerő és áruk miatt.

Az éghajlati vészhelyzet azonban globális probléma, és az Egyesült Államok üvegházhatású gázok kibocsátása által okozott károkat az egész világon érezzük. Az éghajlati vészhelyzet miatt más nemzetek nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy végtelen mennyiségű üvegházhatású gázt termeljenek, hogy gazdaságukat erősítsék és kiemeljék őket a szegénységből. Ezért ésszerű elvárni, hogy az Egyesült Államok ossza meg a világgal a gazdagság egy részét, amelyet részben azzal szerzett, hogy engedélyt kapott az üvegházhatású gázok következmények nélküli kibocsátására. Az Egyesült Államokat az is érinti, ha más országok nem csökkentik a szén-dioxid-kibocsátást, mivel az éghajlati vészhelyzet globális probléma: minden országnak mindent meg kell tennie, amit csak tud.

Az éghajlati jóvátétel különböző módon szervezhető. Az éghajlati migránsok számára nyitott határok az éghajlati igazságosság jóvátételi megközelítésének lényeges részét képezik. Az éghajlati peres eljárások (a vállalatok és nemzetek jogi felelősségre vonása az éghajlati pusztításért, ideális esetben az érintett közösségek kártérítésével együtt) szintén fontosak. A „veszteség és kár” alapok kártalanítják a nemzeteket a történelmi vagy folyamatban lévő károkért. A nemzetközileg átutalt éghajlati pénzeszközök egy részét közvetlenül az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra és az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló tevékenységekre szánják.

Sok ország, köztük az Egyesült Államok néhány tagállama nem kíván hozzájárulni az éghajlati kárpótlási kifizetésekhez. Nemzetközi koordinációra és jogilag kötelező érvényű megállapodásokra van szükség e létfontosságú megközelítés felgyorsításához.