Az éghajlati vészhelyzetnek leginkább kitett országok a legkevésbé felelősek érte. A COP27-en 2022-ben megállapodás született egy veszteség- és káralapról ezen sebezhető országok számára, amelynek több mint 300 millió dollárt ajánlottak fel. A pénzt az üvegházhatású gázok történelmi kibocsátásáért felelős országok biztosítják. A „veszteség és kár” az éghajlati vészhelyzet olyan hatásaira utal, mint a tengerszint emelkedése, szélsőséges időjárási események vagy hőhullámok.

Ezt az alapot eredetileg a fejlődő országok és Kína tárgyalta és támogatta.

Az egyes országok már felajánlottak pénzeszközöket, de magát az alapot még létre kell hozni, és a pénzt el kell küldeni a rászoruló országoknak. A részt vevő országoknak világos, méltányos irányítási struktúrákat és folyamatokat kell kialakítaniuk ahhoz, hogy az alap hatékonyan működhessen. Amint a kezdeti bizottság ajánlásokat tesz, döntéseket kell hozni arról, hogy hogyan számszerűsítsék, hogy az egyes országok mennyi támogatást kapnak, hogyan értékeljék a veszteségeket és károkat, és hogyan kövessék nyomon a pénz elköltését.

Az éghajlati vészhelyzet sürgőssége azt jelenti, hogy az országoknak gyorsan kell forrásokat gyűjteniük, és az alapot a lehető leghamarabb használatba kell venniük. Az alapnak emellett gyorsan és rugalmasan ki kell fizetnie a pénzeszközöket, amikor az éghajlati katasztrófára való hatékony reagáláshoz szükséges. Közös megállapodásra van szükség a „veszteségek és károk” számszerűsítésének módjáról is, mivel egyes veszteségek nem pótolhatók - például az élet vagy a kulturális örökség elvesztése.

Fennáll a veszélye annak, hogy nem sikerül elegendő pénzt előteremteni, vagy a finanszírozási mechanizmust nem sikerül elég gyorsan kidolgozni ahhoz, hogy a veszteséget és kárt szenvedett országok sürgős szükségleteit kielégítsék.