Az éghajlati vészhelyzet megoldásához globálisan le kell állítani a fosszilis tüzelőanyagok használatát, és az üvegházhatású gázok kibocsátását nullára kell csökkenteni. Számos szervezet, köztük kormányok és nagyvállalatok is, kötelezettséget vállaltak erre. Ez előrelépés a korábbi helyzethez képest, amikor sokan nem tettek egyértelmű és mérhető vállalásokat. Sokan azonban e csoportok közül nem elég gyorsan vagy egyáltalán nem szállnak ki a fosszilis tüzelőanyagokból. A célkitűzések igazságtalanok is, mivel a gazdagabb országok nem támogatják azokat az országokat, amelyek történelmileg viszonylag kis mennyiségű üvegházhatású gázt bocsátottak ki, de a leginkább ki vannak téve az éghajlati sokkoknak, és a legsebezhetőbbek. Ezeket az országokat korábban gyakran a gazdagabb országok gyarmatosították és irányították.

A nagyhatalmú kormányok és vállalatok egyre inkább figyelmen kívül hagyhatják vállalásaikat. Számos olyan globális szerződés van, amelynek keretében a kötelezettségvállalások jogilag kötelezővé teszik az országok részvételét. Kötelezettségvállalásaik azonban önkéntesek. Könnyű volt ígéreteket tenni a jövőbeli intézkedésekre. De amikor elérkeznek a céldátumok, az országok figyelmen kívül hagyhatják a kötelezettségvállalásokat, ha az éghajlatvédelmi fellépést túl nehéznek vagy nem prioritásnak tekintik. Ez már most is így van sok vállalat esetében, amelyek lassítják éghajlati törekvéseiket, mivel gazdasági változások következtek be, és ez hatással volt a profitjukra.

Ezek a kötelezettségvállalások azonban részben azért léteznek, mert az aktivisták világszerte harcoltak értük. Számos kampány létezik, amelyek az országokat és a vállalatokat teszik felelőssé.