A 2007/8-as globális pénzügyi válságot követően a kormányok keresték a módját annak, hogy a gazdaságok ismét növekedni tudjanak. Ugyanakkor ezt nem közpénzek elköltésével akarták elősegíteni. Ez azt jelentette, hogy a központi bankoknak nagy szerepet kellett játszaniuk, és ezt mennyiségi lazítással (QE) tették.

A bankok minden hitelkibocsátáskor tulajdonképpen pénzt teremtenek. A QE keretében a központi bankok új pénztartalékokat hoztak létre, és ezt pénzügyi eszközök, például a kormányok és vállalatok által kibocsátott kötvények felvásárlására használták. Ez megnövelte ezen eszközök árát, ami azt jelentette, hogy a kamatlábak csökkentek, és a bankok, az emberek és a vállalatok számára könnyebbé vált a hitelfelvétel, ami még több pénzt juttatott a gazdaságba. Az elképzelés az volt, hogy ezt majd a gazdasági növekédes lefogja követni.

A QE-vel megvásárolt pénzügyi eszközök közül sok segített a fosszilis tüzelőanyagok és más környezetre káros gazdasági tevékenység finanszírozásában. A zöld QE támogatói ezért azt javasolják, hogy csak olyan eszközöket vásároljanak, amelyek megújuló energiát, természeti helyreállítást és más fenntartható tevékenységeket támogatnak. Ez segítene csökkenteni az ilyen beruházások hitelfelvételi költségeit, és ezzel több zöld beruházást ösztönözne. Ez a zöld munkahelyek teremtésével segítené a gazdaságokat, valamint segítene megmenteni a gazdaságokat az éghajlati vészhelyzet okozta pusztulástól.

Bár néhány központi bank vizsgálta, hogyan lehetne zöldebbé tenni ezeket a programokat, de a zöld QE nem terjedt el széles körben.