A feldolgozóipar és más ipari folyamatok jelentős energiafogyasztók. A gyárak hatalmas mennyiségű fosszilis tüzelőanyagot használnak fel - és hatalmas mennyiségű üvegházhatású gázt termelnek - a gépek működtetéséhez és a technológiai hő előállításához.

A villamosítás az egyik ígéretes lehetőség az ipar éghajlatra gyakorolt hatásának csökkentésére. Ha a villamos energiát a napból, a szélből, a geotermikus energiából, az atommaghasadásból vagy más, nem fosszilis tüzelőanyagokból nyerjük, akkor nem lesz szükség a fosszilis tüzelőanyagok elégetésére.

Ahhoz, hogy az iparban felhasznált energiaforrást a fosszilis tüzelőanyagokról villamos energiára váltsuk, korszerűsíteni kell a berendezéseket, és bizonyos esetekben új technológiákat kell kifejleszteni. Az előnyök azonban bőségesek: Az ilyen átállás nem csak abban segít a gyártónak, hogy elérje az éghajlatvédelmi céljait, de csökkentheti a kezdeti költségeket és a karbantartási igényeket is - sok esetben viszonylag kis mértékű infrastruktúra-fejlesztéssel.

A változás sosem könnyű, különösen, ha rövid távon többletkiadásokkal jár. A megújuló energiaforrások gyorsan csökkenő költségei azonban segítenek abban, hogy a váltás elfogadhatóbbá váljon. A társadalom pedig tovább ösztönözheti az ipart arra, hogy fokozza működésének éghajlatbarát jellegét azáltal, hogy szabályozásokkal és pénzügyi ösztönzőkkel, illetve visszatartó hatásokkal - például a szén-dioxid-kibocsátás árának megszabásával - csökkenti az üvegházhatású gázok termelésének kívánatosságát. A fogyasztók a maguk részéről motiválhatják a változást azáltal, hogy előnyben részesítik és kiemelik azokat a vállalatokat, amelyek úgy döntenek, hogy élen járnak a szén-dioxid-mentesítésben ebben a nagy hatású, de fontos ágazatban.