A városáthelyezés az emberek, épületek és infrastruktúra tervezett áthelyezését jelenti, hogy megvédjék azokat az olyan veszélyektől, mint az erdőtűz és a parti árvíz. Ezt a gyakorlatot „irányított visszavonulásnak” is nevezik, bár egyes veszélyeztetett közösségek úgy érzik, hogy ez a kifejezés elveszi a hatalmuk és önállóságuk egy részét, különösen, ha nem akarnak elköltözni. Az emberek évszázadok óta költöznek el a természeti veszélyek elől. Ami most más, az az éghajlati vészhelyzet által jelentett veszélyek nagyságrendje és a világszerte veszélyeztetett városokban, különösen a tengerpartokon élő emberek száma.

A jövőbeli éghajlati veszélyek miatti nagyszabású városáthelyezés egyik példája Indonézia, ahol a vezetők a főváros elköltöztetését tervezik Jakartából. Becslések szerint 2050-re a város egyharmada víz alá kerülhet.

Még kisebb közösségek (nem is beszélve egész városokról) áttelepítése is nehéz és ellentmondásos folyamat, de sajnos sok helyen szükségessé válhat. Rendkívül fontos, hogy az ilyen terveket befolyásoló társadalmi, kulturális, pénzügyi és politikai megfontolások mellett a közvetlenül érintett embereknek is lehetőségük legyen arra, hogy beleszóljanak a folyamatba, és ha nem is irányítsák, de legalább befolyásolják azt.