A közösségi tulajdonú szélturbinák általában a települések tulajdonában vannak. Ezek a projektek többféle formában valósulhatnak meg. Egyesek szerint a közösségek maguk birtokolják, működtetik és kapják az energiát a szélerőművekből. Ebben az esetben az emberek csökkenthetik a nagy, profitorientált áramszolgáltatóktól való függőségüket (amelyek gyakran szennyező energiát szolgáltatnak). Más modellek bizonyos fokú közösségi részvételt tesznek lehetővé a szélerőmű kiválasztásában és működtetésében, vagy pedig a későbbiekben közösségi tulajdonba kerülnek. Sok esetben a hálózati közösség tagjai finanszírozzák, birtokolják és működtetik a szélerőművet, de az energiát a szélesebb hálózatnak adják el. Ily módon ezek a projektek visszafizethetik a közösségi tagoknak a kezdeti befektetést, a további bevételeket pedig visszaforgathatják a közösségbe vagy további zöld közösségi termelőkbe.

A szélerőművek általában nagyobb helyet foglalnak el, mint mondjuk a napenergia panelek, így bár a szélturbinák elhelyezhetők városi területen, gyakran a város peremén találhatók. Ez viszont gyakran további költségeket és késedelmeket jelent a hálózati csatlakozással kapcsolatban. A közösségi szélerőmű-projektek egyéb szabályozási és pénzügyi akadályokkal is szembesülnek. Nehéz lehet a kezdeti pénzeszközöket előteremteni, mivel a hitelezők gyakran érdektelenek, és az ilyen projektek a közösségi tagoktól függenek, akiknek van idejük és szakértelmük egy ilyen projekt létrehozására. Mindez csökkenti a közösségi szélerőművek skálázhatóságát. Mindazonáltal a közösségi szélenergia továbbra is fontos módja a fosszilis tüzelőanyagokról való átállásnak, miközben lehetőséget teremt a közösségeken belüli méltányosság növelésére. A helyi és nemzeti szintű támogatásnak hozzá kell járulnia az akadályok elhárításához, a szabályozási folyamatok egyszerűsítéséhez és új finanszírozási lehetőségek felszabadításához.