A jelenlegi célkitűzések szerint a 2040-ig szükséges globális kibocsátáscsökkentés 40%-a a villamos energia hatékonyabb felhasználásával érhető el. Az energiahatékonyság javítása, amelyet néha „első üzemanyagként” is emlegetnek, azt jelenti, hogy módot találunk arra, hogy egy adott feladatot (vagy eredményt) a korábbinál kevesebb energiával végezzünk el. Így az energiahatékonyság rendkívül gyors és hatékony kibocsátáscsökkentést eredményezhet.

A kormányok szabályozásokkal konkrét energiahatékonysági szabványokat határozhatnak meg az energiatermelésre, a termékekre, az ipari folyamatokra és az épületekre vonatkozóan, amelyek csökkentik az energiafogyasztást. A szabványok megállapítása akkor működik a legjobban, ha szakpolitikai eszközökkel együtt léptetik életbe, beleértve a finanszírozási vagy hitelprogramokat és a köz- és szociális lakáskorszerűsítések prioritásként való kezelését. A hatékonysági intézkedések magukban foglalhatnak utólagos átalakítási projekteket is: a lámpák LED-ekre való cseréje például 60%-kal vagy annál is nagyobb mértékben csökkentheti az energiafogyasztást, ami hozzájárul a kibocsátások és az energiaszámlák csökkentéséhez.

Sok országban már vannak bizonyos hatékonysági előírások, de a legtöbb országban nem mennek elég messzire. Bár a szabványok megszegése bírságolható, a bírságok gyakran olyan alacsonyak, hogy a közműszolgáltatók vagy a gyártók könnyen megengedhetik maguknak, hogy üzleti költségként fedezzék azokat, ahelyett, hogy javítanák a gyakorlatukat.

Számos hatékonyságjavításra van szükség a fejlődő országokban, ahol az emberek gyakran viszonylag alacsony hatékonyságú berendezésekre támaszkodnak, különösen az iparban. Ezek az országok gyakran nem rendelkeznek a hatékonyabb berendezésekhez szükséges forrásokkal, és a külföldi segélyekből hasznot húzhatnának. Ez pénzt takarítana meg, csökkentené az energiakeresletet, és ezáltal a globális kibocsátást.