A vizes élőhelyek olyan földterületek édesvízi területeken vagy a tengerpartok mentén, ahol a talaj vízzel telített. A vizes élőhelyekre gyakran úgy tekintenek, mint pusztaságokra, amelyek arra várnak, hogy feltöltsék és beépítsék őket. A valóságban azonban ezek a területek megfizethetetlenül értékesek.

A vizes élőhelyeken élő növények kiszűrik a tápanyagokat és szennyeződéseket a vízből, és segítenek stabilizálni a talajt, csökkentve az eróziót. Gazdag élőhelyet biztosítanak az állatok és más élőlények számára. Növekedésük során pedig szén-dioxidot szívnak el a levegőből, és a benne lévő szenet a szöveteikben és az alattuk lévő nedves talajban tárolják. Különösen a tőzeglápok képesek nagy mennyiségű szenet tárolni az idővel felhalmozódott, részben elpusztult növényzet rétegeiben.

A vizes élőhelyek metánt bocsátanak ki, amely egy erős üvegházhatású gáz, de az általuk elnyelt üvegházhatású gázok mennyisége sokkal nagyobb, és messze meghaladja az éghajlati vészhelyzethez való hozzájárulásukat.

A vizes élőhelyek helyreállításával és védelmével javítható az üvegházhatású gázok légköri kibocsátásának elnyelésére és hosszú ideig történő tárolására való képességük. A vizes élőhelyek gondozása csökkenti az éghajlati kockázatot, miközben fokozza azt a számos egyéb módot, ahogyan támogatják az emberek és az ökoszisztémák jólétét és virágzását.