Képzelje el, hogy az egyik városból a másikba az autóval megtett út egyharmada alatt lehet eljutni - és a légi közlekedés klímakárosító hatásának kevesebb mint tizedével. Ezt kínálja a nagysebességű vasút.

A villamosított síneken óránként 200 kilométeres vagy annál nagyobb sebességgel száguldó, emberekkel teli nagysebességű vonatok gyorsan áthidalják a célállomások közötti távolságot, miközben az üvegházhatású gázok kibocsátását akár 90 százalékkal csökkentik a repülőgépekhez, autókhoz, buszokhoz vagy a hagyományos vasúthoz képest. Nagy léptékű alkalmazásukkal csökkenthető az autóforgalom és a környezetszennyezés, növelhető a városi központok látogatottsága, és az emberek hatékonyabban használhatják ki az idejüket.

A nagysebességű vasutat világszerte hatékonyan alkalmazzák, több mint 50 000 kilométert már kiépítettek olyan helyeken, mint Kína, Japán és Európa. A kormányok és a vasúthálózatok a világ más részein is felugrottak a fedélzetre.

A technológia drága és anyagigényes: új infrastruktúrát igényel, beleértve a síneket, az elektromos áramtermelő és -átviteli létesítményeket. Olyan földterületeket is átvág, amelyeket egyébként élőhelyként vagy élelmiszertermelésre használnának. Emellett a viselkedés megváltoztatását is megköveteli - ami nem könnyű azok számára, akik mindenhová autóval szoktak járni (vagy nincs alternatívájuk). A sűrűn lakott területeken azonban, ahol az autóforgalom csökkentése többszörös előnyökkel járna, a nagysebességű vasút mind az emberek, mind az éghajlat szempontjából előnyös.