Az éghajlatváltozással összefüggésben a lakóhely elhagyása az emberek kényszerített mozgása saját országukon belül vagy nemzetközi határokon át való üldöztetés, konfliktus vagy éghajlati katasztrófák miatt. A lakóhelyüket elhagyni kényszerülő emberek közé tartoznak a menekültek, a belső menekültek és a kényszerűségből vándorló emberek. A lakóhelyüket elhagyni kényszerülők gyakran olyan országokból menekülnek, amelyekben háború vagy instabil kormányzás dúl.

A világ minden táján vannak lakóhelyüket elhagyni kényszerülő emberek, a legtöbben azonban saját országukon belül kényszerülnek lakóhelyüket elhagyni (belső menekültek). Sokan a szomszédos régiókba és országokba kényszerülnek, míg mások kénytelenek távolabbra utazni. Az erőszakkal kitelepítettek 41%-a gyermek. A lakóhelyüket elhagyni kényszerült emberek 76%-át kevésbé gazdag országokban szállásolják el, ami megterhelheti a befogadó közösségeket és erőforrásokat.

Az előrejelzések szerint a lakóhelyüket elhagyni kényszerülők száma növekedni fog, mivel az éghajlatváltozás következtében gyakoribbá és súlyosabbá válnak az éghajlati veszélyek. A már lakóhelyüket elhagyni kényszerült embereket a másodlagos kitelepítés veszélye fenyegeti, mivel gyakran kénytelenek a városok és országok szegény és veszélyeztetett területeire költözni.

További kockázatot jelent az elszigetelődő és populista irányultságú kormányok növekvő száma a világ különböző országaiban. Megpróbálhatják megakadályozni, hogy az emberek menedékjogot kérjenek, militarizálják határaikat, és kiszervezik a segítségnyújtást és a legális menekültügyi eljárásokat más (szegényebb) országokba.

Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásba és az ellenálló egészségügyi ellátásba történő beruházások segíthetnek felkészíteni az embereket az éghajlati veszélyekre, megkönnyítve számukra, hogy ott maradjanak, ahol vannak. A „nyitott ajtók” politikája jogot biztosít a lakóhelyüket elhagyni kényszerült embereknek arra, hogy a lakóhelyük elhagyása után a fogadó országban élhessenek és dolgozhassanak.