A mezőgazdaság nagy környezeti lábnyoma számos formában jelentkezik: hatalmas területek átalakítása szántóföldekké és legelőkké, a föld és a víz szennyezése műtrágyákkal és növényvédő szerekkel, fosszilis energia felhasználása a berendezések működtetéséhez. Csökkenthetnénk mindezt azzal, ha a növények termesztését beltérben folytatnánk? Ez az ötlet áll a vertikális gazdálkodás mögött.

A vertikális gazdaságok raktárépületekben és más beltéri helyiségekben termesztik a zöldségeket. Ezek csökkentik a víz, a mezőgazdasági vegyszerek és a termőföld iránti igényt egyes növényfajták termesztése esetén. Emellett csökkenthetik annak szükségességét, hogy a friss termékeket nagy távolságokra, hűtött körülmények között kelljen szállítani. A másik oldalról viszont a vertikális gazdaságok jelentős energiafogyasztók, hiszen a növényeknek fűtésre, hűtésre és világításra is szükségük van. Ezenkívül, mivel nem alkalmasak az emberek által elfogyasztott kalóriák nagy részét adó kukorica, rizs és búza termesztésére, nem járulnak hozzá jelentősen a globális élelmezésbiztonsághoz.

Az, hogy a vertikális gazdaságok az éghajlatváltozás szempontjából nettó előnyt jelentenek-e, a telepítésük részletein múlik, például azon, hogy a fenntartásukhoz használt energia megújuló forrásokból származik-e? Jól kezelve azonban hatékonyan hozzájárulhatnak a regeneratívabb, ökológiailag biztonságosabb mezőgazdasághoz.