Az élelmiszer- és táplálkozási bizonytalanság szorosan összefügg az éghajlati válsággal. Az időjárási minták változása és az éghajlati katasztrófák hatással vannak a megfelelő mennyiségű tápláló élelmiszer termesztésére és forgalmazására, és súlyosbítják az amúgy is törékeny élelmiszerrendszerek problémáit. Ez már most is eléggé megtörtént ahhoz, hogy az élelmiszerek ára megemelkedjen: ez a klímafláció.

Az éghajlati hatások megfosztják a termesztőket megélhetésüktől, miközben a szűkösség felhajtja a helyi élelmiszerárakat, így az a kevés élelmiszer, ami rendelkezésre áll, elérhetetlenné válik azok számára, akik nem engedhetik meg maguknak; ez a negatív megküzdés ördögi körét hozhatja létre, amely a helyi fogyasztást a kevésbé tápláló élelmiszerek felé tereli. 

A megfelelő időben történő esőzés hiánya, a növények számára túl magas vagy túl alacsony hőmérséklet, a vízhiány, a tengerszint emelkedése, a sókiválás, vagy olyan szokatlan események, mint a jégeső vagy az erős szél, mind-mind terméskiesést okozhatnak. A világ azon részein, ahol a mezőgazdasági termelés már most is a biológiai határait súrolja, mint például a Száhel-övezetben és Afrika szarván, az élelmezésbiztonságot veszélyeztető válságok valószínűsíthetőek.

A helyileg ellenálló és hagyományos növényfajták, köztük a cirok, a köles, a rizs - és az olyan magas tápértékű gabonafélék, mint a fonio és az amarant - újjáélesztése segíthet a gazdáknak megbirkózni a változásokkal, amelyek már most is csökkentik a kereskedelmi termények minőségét és hozamát, és így javíthatják a globális élelmezésbiztonságot.