A tengerszint emelkedése az éghajlati vészhelyzet legkatasztrofálisabb hatásai közé tartozik. Az előrejelzések szerint a tengerek 2100-ig akár 2 méterrel is emelkedhetnek, függetlenül attól, hogy mennyire sikerül csökkenteni az üvegházhatású gázok globális kibocsátását, és az ipari forradalom óta már mostanra is átlagosan 8-9 centiméterrel emelkedtek.

A tengerszint emelkedése erősíti a viharok pusztító erejét, a sós víz behatol a part menti víztartó rétegekbe, és azzal fenyeget, hogy elárasztja a part menti közösségeket, valamint a kis szigeteket és az alacsonyan fekvő országokat.

Az előrejelzések szerint 2060-ra több mint 1 milliárd ember fog a part menti övezetekben élni, és őket fogja leginkább veszélyeztetni a tengerszint emelkedése. A tengerszint emelkedése által a mezőgazdasági rendszerekben, a városi területeken és az infrastruktúrában okozott károk azonban mindannyiunkat érinteni fogják.

A tengerszint valószínűleg tovább fog emelkedni, még akkor is, ha gyors intézkedéseket teszünk az éghajlati vészhelyzet kezelésére. Az üvegházhatású gázok légkörben lévő kibocsátása továbbra is melegíteni fogja a bolygót, és olvasztani fogja a gleccsereket és jégsapkákat, míg az óceánok felmelegedése a víz tágulását okozza, ami azt jelenti, hogy a tengerszint még jó ideig emelkedni fog. A sarkvidéki tengeri jég tartós elvesztése azt jelenti, hogy közeledhetünk a fordulóponthoz, amely gyorsuló tengerszint-emelkedést vált ki.

A part menti közösségek kitettségének és sebezhetőségének megértése az előrejelzésen alapuló cselekvési tervek kidolgozása érdekében lehetővé teszi az emberek számára, hogy felkészüljenek a tengerszint emelkedésére, valamint a viharokra és árvizekre. A természetalapú árvízkockázat-kezelési rendszerek kiépítése segíthet megvédeni egyes területeket a tengerszint emelkedésétől, míg más területeken szükség lehet az otthonok és az infrastruktúra magasabb területre való áthelyezésére, vagy drága árvízvédelmi gátak telepítésére.