Az éghajlati vészhelyzet mindent megváltoztat: az országok által használt üzemanyagokat, a mozgásban lévő emberek számát, az élelmiszerrendszerek működését stb. Ezek mind hatással vannak a geopolitikára és a globális erőegyensúlyra.

Erre kiváló példa az Északi-sarkvidék. Az olvadó jég több olajat, fosszilis gázt és más értékes erőforrást tár fel, és a kormányok és a vállalatok azt remélik, hogy hasznot húzhatnak ezekből a fejleményekből. Ez a térségben megnövekedett katonai jelenléthez vezetett, ami aggodalmakat kelt a lehetséges konfliktusokkal kapcsolatban. A nemzetek korábban hozzáférhetetlen területekre, többek között a tengerfenékre is igényt tartanak, miközben olyan távoli országok, mint Kína, azt állítják, hogy ők „sarkvidék-közeli nemzetek”, amelyeknek joguk van a régió kiaknázására. Eközben az olvadás új tengeri útvonalakat nyit meg a kereskedelem és a turizmus előtt, ami kihívások elé állítja a hajózást, beleértve a biztonsággal, a védelemmel és a megnövekedett forgalom környezeti hatásaival kapcsolatos aggodalmakat.

A nemzetközi törvényeknek, normáknak és intézményeknek lépést kell tartaniuk az éghajlati vészhelyzet okozta geopolitikai kihívásokkal. Meg kell akadályozniuk, hogy ezek a kihívások konfliktusokba torkolljanak, és biztosítaniuk kell, hogy az emberek és az ökoszisztémák jogai ne csak védelmet élvezzenek, hanem meg is erősödjenek.