Az ellenállás arra utal, hogy a közösségek és az ökoszisztémák mennyire jól reagálnak a katasztrófákra vagy változásokra. Az ellenállás egyre fontosabbá válik, mivel az éghajlati vészhelyzet miatt a szélsőséges időjárási események, a politikai instabilitás, az egészségügyi válságok és az ellátási láncok megszakadása egyre valószínűbbek és veszélyesebbek lesznek. Az ellenálló képesség kiépítése olyan intézkedéseket foglalhat magában, mint a mangrove ültetése, amely csökkentheti az árvizeket, és segíthet megőrizni a vadon élő állatok természetes élőhelyeit, korai előrejelző rendszerek létrehozása és a közösség által vezetett jólétfejlesztési projektekbe való befektetés.

Az éghajlati vészhelyzetből eredő fizikai kockázatok esetében az ellenálló képesség szorosan kapcsolódik az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló erőfeszítésekhez. Az alkalmazkodási erőfeszítések közé tartozhat a szárazságtűrő növények termesztése vagy olyan infrastruktúra - például hidak és erőművek - építése, amely jobban ellenáll a súlyos viharoknak.

Az éghajlati vészhelyzet sokféleképpen veszélyezteti társadalmainkat, közösségeinket és környezetünket.

A szélsőséges hőség például veszélyezteti az egészségünket. Emellett megzavarhatja az élelmiszerellátást és növelheti az éhezést, ami aránytalanul nagy mértékben érinti a legkevésbé tehetőseket. Idővel ezek a destabilizáló hatások még több politikai szélsőséghez, sőt konfliktusokhoz vezethetnek, ami eltereli a figyelmünket a kiváltó ok, az éghajlati vészhelyzet kezeléséről.

A társadalmak azonban ellenállóvá válhatnak ezekkel a hatásokkal szemben. Az egészségügyi ellátáshoz való jobb hozzáférés megvédheti jólétünket, az egyenlőbb társadalmak nagyobb bizalmi szinttel rendelkeznek és összetartóbbak, a demokratikus folyamatok pedig védelmet nyújthatnak a szélsőségek és a konfliktusok ellen.

Amikor az ökoszisztémák - az egymástól függő élő szervezetek összetett csoportja - stresszel szembesülnek, különböző módon reagálhatnak. Például új növény- és állatfajok (amelyek jobban alkalmazkodtak a megváltozott környezethez) költözhetnek be és telepedhetnek meg, miután a fakitermelők kivágtak egy erdőt.

Az ökológiai ellenállás azt jelenti, hogy egy ökoszisztéma képes reagálni a zavarokra és fenntartani alapvető funkcióit, még akkor is, ha esetleg átalakul. A biodiverzebb ökoszisztémák általában ellenállóbbak, mivel egyes fajok olyan tulajdonságokkal rendelkezhetnek, amelyek hasznosak a zavarok kijavításában vagy a melegebb világhoz való alkalmazkodásban.

Az ellenálló infrastruktúra képes ellátni rendeltetésszerű funkcióját a sokkokkal és stresszhatásokkal szemben, beleértve az éghajlati vészhelyzethez kapcsolódóakat is. Ilyen lehet például az árvíz, a vihar, a hőhullám, a földrengés vagy az emberi konfliktus. Az infrastruktúrát általában úgy tervezik, hogy képes legyen ellenállni vagy alkalmazkodni annak a környezetnek a változásához, amelyben épül. A hőmérséklet, a széljárás és az eső szezonális változásai a korábbi feltételek és a jövőbeli előrejelzések modellezésére támaszkodnak.

Az éghajlat azonban gyorsabban és súlyosabban változik, mint azt az emberek előre látták (vagy megértették), amikor a mai infrastruktúra nagy részét eredetileg építették. Ez azt jelenti, hogy több infrastruktúra összeomolhat, ha nem erősítik meg vagy korszerűsítik.

A zöld energiával kapcsolatos infrastruktúra, különösen a szél- és naperőművek sokkal ellenállóbbak, mint a fosszilis energiával működőek. Egyértelmű, hogy minden új infrastruktúrának, amelyet építünk, figyelembe kell vennie az éghajlati vészhelyzetet.