Az atomenergia bizonyos atomok (általában urán) hasadásával nyerhető. Az emberiség az 1950-es évek óta használja az atomenergiát, főként villamos energia (és néha ipari hő) előállítására. A nukleáris energia a legnagyobb energiatartalmú rendelkezésre álló energiaforma. Nem bocsát ki üvegházhatású gázokat, de lassú és drága lehet a megépítése, és jelentős ökológiai következményekkel jár.

Atomenergia

A Holnap társadalmában az „elektromosság” a villamosenergia-termelésre utal.

A tiszta energia magában foglalja a fotovoltaikus napenergiát, a naphőt, a szárazföldi és tengeri szélenergiát, a geotermikus energiát, a vízenergiát és a nukleáris energiát. Ezek az energiaforrások általában bőséges mennyiségben állnak rendelkezésre, megújulnak, és előállításuk nem jár üvegházhatású gázkibocsátással.

Egyes fosszilis tüzelőanyagokat - például a metánt, amelyet néha földgáznak neveznek - „tisztábbnak” mutatnak be, mint más fosszilis tüzelőanyagokat, azonban az olaj, a metán és a szén égésekor nagy mennyiségű szén-dioxid keletkezik, és nem csak égéskor hanem ezek kitermelésekor is, így ezek az anyagok jelentősen hozzájárulnak az éghajlati válsághoz.

Elektromosság

Az előírások olyan rendeletek, amelyek a törvények érvényre juttatását és a szabályok betartásának ellenőrzését szolgálják. Ezeket a kormányhivatalok - például a környezetvédelmi hatóság - hozzák létre, és általában nyilvános meghallgatások és konzultációk után hagyják jóvá. Az üvegházhatású gázok kibocsátásával kapcsolatban általában a kormányok által a hűtőszekrényhez hasonló készülékek energiahatékonyságára és az ipari folyamatokból származó kibocsátásokra vonatkozóan meghatározott szabványokra utalnak.

A rendeletek előírhatnak technológiai vagy tervezési szabványokat is (pl. milyen típusú kazánokat kell használni), meghatározhatnak teljesítménynormákat (pl. egy épület négyzetméterenkénti energiafelhasználása), vagy ösztönözhetnek új magatartásformákat (pl. megújuló energiára vonatkozó szabványok). Ez utóbbiak azáltal, hogy ágazati szintű célértékeket határoznak meg, és lehetővé teszik az alulteljesítő és túlteljesítő vállalatok közötti kereskedelmet, rugalmasságot biztosítanak az előírásoknak való megfelelésben.

Előírás

A Geomérnökség az éghajlati rendszerekbe történő nagyszabású beavatkozások olyan csoportját írja le, amelyek segíthetnek a globális felmelegedés elleni küzdelemben. Két kategóriát különböztetünk meg:

1. Szén-dioxid kiszűrésére fókuszáló intézkedések.

2. A napsugárzás menedzsment, amelyek olyan ötleteket foglalnak magukba, mint a kén-dioxid permetezés és a felhőfehérítés.

Ezek az ötletek nem váltják ki a CO2-kibocsátás csökkentését vagy az alkalmazkodást, de a szén-dioxid eltávolítása segíthetne a CO2-koncentrációt biztonságos szintre csökkenteni, ha már megszüntettük a kibocsátást. A napsugárzás kezelése pedig csökkentheti a globális hőmérséklet-növekedést, és segíthet csökkenteni az éghajlati kockázatokat, amíg a többi intézkedés kivitelezésre kerül.

Geomérnökség

Az elektromos hálózatok olyan infrastrukturális rendszerek, amelyek összekötik a generátorokat az otthonokkal, vállalkozásokkal, gyárakkal, járművekkel és minden más, elektromos energiát használó eszközzel, géppel és szerkezettel. A villamosenergia-hálózat egy összetett hálózat, amely áramfejlesztőkből, egy „autópálya” jellegű átviteli hálózatbó, amely nagy távolságokra szállítja az energiát, egy pókhálószerű elosztóhálózatból, amely az áramot az utcák szintjére szállítja, valamint a közöttük közvetítő alállomásokból áll.

A tiszta energia jövőjében a villamosenergia-hálózatoknak sokkal nagyobb mennyiségű megújuló energiát kell kezelniük, megfelelően össze kell kapcsolniuk a zöld energiatermelőket azokkal, akik ezt az energiát használják, és képesnek kell lenniük arra, hogy az energiatárolás és más energia rugalmassági intézkedések segítségével kiegyenlítsék az olyan forrásokból származó időszakos teljesítmény ingadozásait, mint a szél- és napenergia. A villamosenergia-hálózatoknak kezelniük kell a járművek és a fűtés villamosításából eredő megnövekedett energiaigényt (és a változó keresletet), és rugalmasnak kell lenniük az egyre gyakoribbá váló és szélsőségesebb időjárási eseményekkel szemben.

Hálózat

Az infrastruktúrát általában úgy határozzák meg, mint azokat a fizikai struktúrákat és rendszereket, amelyeket azért építünk, hogy támogassuk közösségeink, gazdaságunk és társadalmunk működését. Nyilvánvaló példák erre az utak, épületek, szennyvízcsövek, az elektromos hálózat és a távközlési hálózatok. Az infrastruktúrát gyakran két fő kategóriára osztják: szürke infrastruktúra és zöld infrastruktúra.

Egyesek a szürke infrastruktúrát úgy határozzák meg, mint az ember által készített anyagokat, például acélt és betont használó infrastruktúrát, míg a zöld infrastruktúra természetes erőforrásokat használ, sőt magát a környezetet is magában foglalja, például az erdőket és a vizes élőhelyeket.

Mások a szürke és a zöld infrastruktúrát aszerint határozzák meg, hogy az milyen módon kapcsolódik a természethez. Ebben az esetben a fosszilis energiát használó hálózatok szürke infrastruktúrának számítanak, míg a zöld energiát használók zöld infrastruktúrának minősülnek. Az éghajlat változásával új beruházásokra lesz szükségünk ahhoz, hogy infrastruktúránkat (újra)építsük és áttervezzük, hogy az fenntartható és ellenálló legyen.

Infrastruktúra

Az innováció új rendszerek és a rendszerek vagy tevékenységek működtetésének új módjainak megtervezését jelenti. Néha ez úgy néz ki, mint egy új fizikai technológia létrehozása a laboratóriumi szakaszban. Néha úgy néz ki, mintha egy kormány vagy szervezet egy rendszert úgy alakítana át, hogy csökkentse az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, megváltoztassa a hangsúlyokat vagy más régióban működjön - például az innovatív közösségi finanszírozási modellek számos országban segítenek életképessé tenni a tiszta energiával kapcsolatos technológiákat. Az innováció gyakran a meglévő rendszerek jobb változatainak elkészítéséről vagy a tevékenységek újfajta működtetésének elképzeléséről szól, hogy azok olcsóbbak és jobbak legyenek az emberek és az ökoszisztémák számára.

Bár a világ elméletileg a legtöbb fosszilis tüzelőanyaggal működő berendezést át tudná alakítani a ma már kereskedelmi méretekben létező tiszta technológiákkal, az ár rendkívül magas lenne, és ehhez több értékes ásványi anyag és fém - például az akkumulátorokhoz szükséges lítium - kitermelésére lenne szükség, mint ami ökológiailag biztonságos.A kitermelői gondolkodásmód és a globális hatalmi egyensúlyhiány állandósulását is kockáztatjuk, ha a zöld átmenetet azokkal a megközelítésekkel és üzleti modellekkel próbáljuk megvalósítani, amelyek idáig vezettek bennünket. Ez azt jelenti, hogy mindent innovatívan kell átgondolnunk, az energiafelhasználással és -fogyasztással kapcsolatos kulturális szokásainktól kezdve egészen addig, hogy hogyan finanszírozzuk, kormányozzuk és hozzuk meg a változtatásokkal kapcsolatos döntéseket.

Innováció

A napenergia a nap megújuló energiáját hasznosítja villamosenergia-termelésre. A napelemek könnyen telepíthetők és szinte bárhol elhelyezhetők, ahová a nap süt, így olcsó, tiszta és megbízható megújuló energiaforrást jelentenek, amellyel a fogyasztók pénzt takaríthatnak meg az energiaszámláikon.

A napenergia-ipar az elmúlt években jelentősen nőtt, csak 2019 és 2021 között a globális napenergia-kapacitás kb 47%-kal növekedett. Ez a növekedés részben a drasztikusan csökkenő költségeknek - 2010 és 2020 között 85%-os csökkenés - és a napenergia-beruházásokat ösztönző szakpolitikáknak, például a nettó mérésnek, az adókedvezményeknek és más támogatásoknak köszönhető.

Napenergia

Az ökológia annak tanulmányozása, hogy a különböző organizmusok, például növények, mikrobák és állatok hogyan hatnak egymásra egy fizikai térben. Az ökológusok a talajt - amelyek maguk is miniatűr ökoszisztémák, tele baktériumokkal, gombákkal, növényekkel és rovarokkal -, a vízrendszereket, a biológiai sokféleséget és még sok mást tanulmányoznak.

Az ember egyaránt része az ökoszisztémáknak, mint bármely más állat, és az ökológusokat az érdekli, hogy megértsék, hogyan károsíthatja az ember az ökoszisztémákat, és hogyan dolgozhat azon, hogy helyreállítsa vagy megerősítse a fajokat összekötő összetett kötelékeket.

Ökológia

A szél a megújuló energia egyik leghatékonyabb forrása. Turbinák segítségével hasznosítható, amelyek belső generátorokat forgatnak, amik villamos energiát termelnek. A szélturbinákat jellemzően olyan területeken helyezik el, ahol bőséges széláramlás van, akár a szárazföldön, akár a tengeren.

A szélenergia előállítási költségei drámaian - 2010 és 2020 között 50%-kal - csökkentek, ami hozzájárul ahhoz, hogy a szélenergia az egyik leggyorsabban növekvő villamosenergia-forrássá és a fosszilis tüzelőanyagokon alapuló villamosenergia-termelés rendkívül versenyképes alternatívájává váljon. Bár a szélenergia kiszámíthatatlan, „időszakos” energiaforrás, az akkumulátor-technológia és a villamosenergia-hálózat irányítása terén elért fejlesztések kezelik ezeket a kihívásokat, így a szélenergia egyre inkább úgy használható fel, hogy az összhangban legyen a fogyasztói energiaigényekkel.

Szélenergia

A szén-dioxid-kibocsátás mérséklésére irányuló ösztönzők általában a kormányzat által szervezeteknek vagy magánszemélyeknek nyújtott kifizetésekre utalnak, amelyek célja az éghajlatbarát magatartás, valamint az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák kifejlesztésének vagy alkalmazásának előmozdítása.

A kormányzati finanszírozás történhet támogatások, kedvezmények, kedvezményes adózás, kölcsönök vagy egyéb finanszírozás formájában. A kormány például beruházási adókedvezményt nyújthat az újrahasznosító kezelőüzemek fejlesztőinek, hogy fejlesszék újrafelhasználási létesítményeiket, vagy adókedvezményt nyújthat azoknak a háztulajdonosoknak, akik napkollektort telepítenek a háztetőre.

Az ösztönzők egyes típusai nem járnak közvetlen pénzügyi kifizetésekkel, de növelhetik a kedvezményezett bevételeit, vagy javíthatják a megtakarításokat. Ilyen például a telekocsi-sávok használata elektromos járművekkel, az energiaauditok támogatása, valamint a magas energiahatékonysági szabványoknak megfelelő beszállítókkal kötött nagybeszerzési szerződések.

Támogatás

Az erősebb társadalmak jobban képesek kezelni az éghajlati vészhelyzetet és az éghajlati sokkhatásokat. A bizalomteljesebb társadalmakban például általában kevesebb a korrupció és a bűnözés. Boldogabbak, összetartóbbak és jobban képesek kezelni a válsághelyzeteket, mint a kevésbé bizalomteljes társadalmak. A nagyobb bizalom erős, demokratikus intézményekkel, magas színvonalú közszolgáltatásokkal és a szólásszabadság által lehetővé tett, élénk civil társadalmi élet megteremtésével érhető el. Mindezek hozzájárulhatnak a hatalmi és gazdasági egyenlőtlenségek csökkentéséhez, amelyek hátráltatják az éghajlatváltozás elleni fellépést. Végső soron az éghajlati vészhelyzetet csak akkor lehet kezelni, ha a közösségek és az országok képesek együttműködni az emberek és a bolygó érdekében.

Társadalom