Az egyik legegyszerűbb módja annak, hogy egy egész gazdaságot a tiszta energia felé tereljünk, ha a szennyező energiát adóztatással drágábbá tesszük. Számos ország, tartomány vagy állam bevezetett valamilyen „szén-dioxid-adót”, ami azt jelenti, hogy a tevékenységünk által termelt üvegházhatású gázok kibocsátása alapján adót fizetünk.

A szénadó mértéke általában alacsonyan kezdődik, és idővel folyamatosan emelkedik. Számos szénadó-kísérletben az adó költségét nem elég magasan állapították meg ahhoz, hogy jelentős átállást idézzen elő a tiszta energiát hasznosító berendezésekre, és az adó kevésbé hat a gazdagabb rétegre, akik megengedhetik maguknak, hogy a magasabb fogyasztásért több adót fizessenek, amiért több üvegházhatású gázt termelnek. A szén-dioxid-adók azonban legalább hatékonyságra ösztönöznek.

Mivel a szén-dioxid-adó önmagában rövid távon növelné az energiaárakat, a legtöbb politikai javaslat a bevétel konkrét felhasználását határozza meg. A leggyakoribb javaslat az „adó és osztalék” vagy „díj és osztalék” politika, ahol az adó által beszedett teljes bevételt egyenlő összegben osztják szét minden polgár között - Ön ugyanannyit kapna vissza, függetlenül a személyes energiafelhasználásától, de kevesebbet fizethetne be a szénadóba, ha hatékonyabban használná az energiát, vagy tiszta energiaforrásokra váltana. Ez a politika gazdaságilag védi a legtöbb embert, miközben ösztönzi az energiahatékonyságot és a megújuló energiaforrások bevezetését. Ha azonban a kevésbé tehetős rétegeket nem támogatják abban, hogy átalakítsák otthonaikat és elektromos járműveket vásároljanak, akkor azt kockáztatják, hogy ez a rendelkezés hátrányosan érinti őket.

Draw 1 more Local Project card.