A legtöbb gazdaság egyirányúan működik. A természetből veszik az anyagokat, és felhasználják termékek előállításához. A termékeket aztán „hulladékként” kidobják. A folyamat ismétlődik. Ez a lineáris folyamat rendkívül környezetromboló.

Ezzel szemben a körforgásos gazdaságban nagyon kevés hulladék keletkezik. Az emberek arra törekednek, hogy csökkentsék a szükséges anyagok és termékek mennyiségét. Ezután a lehető leghosszabb ideig üzemben tartják őket, karbantartják és utólagosan átalakítják őket, hogy meghosszabbítsák élettartamukat, majd újrafelhasználják vagy új termékekben újrahasznosítják alkatrészeiket.

Az anyagok újrafelhasználása és újrahasznosítása csökkentheti a termékek előállítása során keletkező üvegházhatású gázok kibocsátását, mivel a nyersanyagok előállítása sok kezelést és erőfeszítést igényel. Csökkenti a véges anyagok kitermelését és a természet pusztítását a folyamat során. Az újrahasználatot és újrahasznosítást segítő ágazatokban munkahelyek jöhetnek létre. Ez a körforgás az innovációt is fellendítheti, mivel a vállalatokat tartósabb termékek előállítására szólítja fel.

De a körforgásos gazdaságot rosszul is lehet tervezni. A hulladéktermelést nem lehet teljesen megelőzni, és lehet felelőtlenül tárolni. A gazdaság folyamatos anyagi növekedésére (több dologra) való támaszkodás mindig szennyezést fog okozni. A gazdaságok gyakran kizsákmányolják az embereket és rendkívül egyenlőtlenek, és ezt a helyzetet a körforgásos gazdaság nem tudja kezelni a környezeti fenntarthatóság igazságos, emberközpontú megközelítése nélkül.

A körforgásos gazdaság megközelítését a közösségek, vállalatok és országok világszerte elfogadják. A gazdaságok azonban még messze vannak attól, hogy túllépjenek a pusztító lineáris modellen.