A szén-dioxid-leválasztás és -tárolás az energiatermelési folyamatból - például a szén elégetéséből - származó szén-dioxid (CO2) egy részének vagy egészének eltávolítására és a CO2 végleges tárolására utal, hogy az ne kerülhessen a légkörbe. A szén-dioxidot általában koncentrálják és a föld alatt tárolják. Ez a technológia bármely olyan forrásnál alkalmazható, amely fosszilis tüzelőanyagokat éget el energiaforrásként, beleértve az erőműveket, a nehézipari hőforrásokat vagy az üzemanyag-finomítókat.

A szén-dioxid-leválasztás és -tárolás nagyon új technológia, és 2021-ben még csak évi 45 tonna CO2-t köt meg, ami a globális kibocsátások kevesebb mint 0,1%-át teszi ki. Ennek a technológiának drámai mértékben kellene javulnia ahhoz, hogy hatékony legyen.

A szén-dioxid-leválasztás több akadályba ütközik: elsősorban abba, hogy a szén-dioxid-leválasztási technológia bevezetése jelentős pénzügyi befektetést igényel, és a működéséhez villamosenergia-forrásra van szükség. A szén-dioxid-leválasztás és -tárolás számos kritikusa aggódik amiatt, hogy az ebbe a megoldásba való befektetés a megújuló energiába való befektetés rovására mehet, mivel meghosszabbítja a fosszilis tüzelőanyagok használatát, és elvonja a finanszírozást.

Mégis szükség lehet a szén-dioxid-leválasztásra és -tárolásra legalább néhány évtizedig, hogy csökkentsük a fosszilis tüzelőanyagok hatását, amíg átállunk a tiszta villamosenergia-forrásokra. Szerencsére ezen a téren is mutatkozik hatékonyság - néhány mérnök újszerű módszert talált ki arra, hogy a fosszilis gázból (földgáznak is nevezik) leválasztott CO2 felhasználásával villamos energiát termeljenek, majd a CO2-t tárolják.