A kormányzati pénzek elköltésére vonatkozó döntéseket részben az határozza meg, hogy növelik-e a bruttó hazai összterméket (GDP). A GDP az egy országban előállított áruk és szolgáltatások mérőszáma. Sok kormány feltételezi, hogy a nagyobb GDP nagyobb jólétet jelent, mivel az áruk és szolgáltatások növekednek és javulnak. A bizonyítékok azonban azt mutatják, hogy a GDP növekedése valójában nem feltétlenül kapcsolódik a jóléthez. Például több szénerőmű építése növeli a GDP-t, de nem számol a szén elégetése által okozott halálos légszennyezés és üvegházhatású gázok kibocsátásának hatásaival.

Nagy gondolkodásmód-váltásra van szükség abban, ahogyan a kormányok pénzt költenek, és ahogyan egy társadalom és annak gazdasága sikerét mérik. Sajnos ezt nehéz elérni egy olyan politikai kultúrákban, amely rövid távra összpontosít, és tévesen feltételezi, hogy a gazdasági növekedés mindig javítja az emberek és a bolygó jólétét.

Egyes kormányok mostanában olyan kiadási költségvetéseket vezetnek be, amelyek közvetlenül a jólétre irányulnak, és különböző statisztikák segítségével határozzák meg a pénz elköltésének módját. Ez magában foglalhatja a kormányzati beruházások mentális egészségre, környezetre és az őslakos közösségek jogaira gyakorolt hatásának értékelését.

A kormányzati költségvetési ciklusok azonban - a pénzek elosztása egy pénzügyi évre vagy egy többéves időszakra - rövidek, így nem megfelelő a megközelítés az olyan hosszútávú beruházások megvalósításához, amelyekre az olyan mélyreható problémák, mint a mentális egészség és a környezetpusztítás kezeléséhez van szükség.