A kamatlábak csökkentését arra használják, hogy mérlegeljék az éghajlatváltozással kapcsolatos intézkedések jelenlegi generációkat terhelő költségeit a jövőbeli generációkat érintő előnyökkel szemben. Minél magasabb a kamatláb, annál inkább a jelenlegi generációkat helyezik előtérbe a jövő generációkkal szemben. A magasabb kamatlábak hagyományosan azzal a feltételezéssel indokolták, hogy a garantált gazdasági növekedés a jövő generációkat gazdagabbá teszi. A válság okozta súlyosbodó helyzet azonban sokkal szegényebbé tehetik őket, ami akár katasztrofális is lehet. Ezért egyre nagyobb az egyetértés abban, hogy a kamatlábaknak alacsonyaknak, nullának (amikor a jelenlegi és a jövőbeli generációk jólétét egyformán kezelik), vagy akár negatívnak (a jövőbeli népek jólétével való törődés ma sürgős cselekvést igényel) kellene lenniük.

Megváltozott az is, ahogyan az éghajlati és ökológiai intézkedések jelenlegi „költségeiről” gondolkodunk. A szénerőművek lecserélése és a szennyező járművek kivonása a forgalomból pénzbe kerülhet, de ez - más előnyök mellett - csökkenti a légszennyezést, és csökkenti az éghajlati vészhelyzet jövőbeli hatásait.

Egyes közgazdászok azzal érvelnek, hogy az alacsonyabb kamatlábak a szegényebb közösségektől elvonhatják a beruházásokat a jövő generációk javára. Ezért sok politikai döntéshozó még mindig úgy gondolja, hogy a mai cselekvés és annak jövőbeli előnyei között kompromisszumot kell kötni. Ez azonban hamis kompromisszum lehet. A tiszta vízhez, energiához, lakhatáshoz és más alapvető dolgokhoz való hozzáférés gyakran nagy környezeti költségek nélkül is biztosítható.