Amióta az emberek felismerték a természettel való kölcsönös függőségünket, azóta léteznek mozgalmak, amelyek a természet elpusztítása ellen küzdenek. Ezek a mozgalmak gyakran azzal érvelnek, hogy az ember a természeti rendszerek része, és nem különül el azoktól.

Az elmúlt két évszázadban a környezetvédelmi mozgalmaknak két fő irányvonala volt. Vannak, amelyek a szabályozás és a technológiák megváltoztatására koncentrálnak, például a tiszta levegőre vonatkozó törvények bevezetésére és az elektromos járművekre való átállásra, és vannak olyanok is, amelyek a mélyebb hatalmi dinamikákra és az olyan társadalom felépítésének módjára összpontosítanak, amelyek a természet pusztulásához vezetnek.

Az éghajlati vészhelyzet tudatosításával párhuzamosan a környezetvédelmi mozgalmak is erősödtek. Ezek gyorsan globális méreteket öltöttek, mint például az iskolai sztrájk mozgalom. Ezek a mozgalmak tudósok, jogászok, egészségügyi szakemberek, ápolók, takarítók, aktivisták és mások szervezett csoportjait foglalják magukban. Céljaik a helyi folyók megtisztításától a globális gazdasági rendszerek megváltoztatásáig terjednek.

Egy környezetvédelmi mozgalom részévé válni könnyebb, mint valaha, de sajnos felérhet egy halálos fenyegetéssel is, mert évente több száz aktivistát gyilkolnak meg, a hatalmukat és befolyásukat védő kormányok és vállalatok.