A szárazföldi szél olyan szélturbinákat jelent, amelyeket a szárazföldön helyeztek el (szemben a tengeri szélerőművekkel, ahol a turbinákat az óceánban helyezik el). Mivel a szárazföldi szél bőségesen rendelkezésre áll, és a turbinák telepítése után olcsó a termelés, hatékony módszernek tekinthető a nagyüzemi villamosenergia-termelésre, üvegházhatású gázok kibocsátása nélkül.

A szélsebesség általában a magasság növekedésével nő, ezért olyan magasak a turbinák. Sajnos ez azt is korlátozza, hogy hol lehet őket telepíteni, mivel egyenletes széláramlásra van szükségük, és nem lehet őket olyan városi területek közelében elhelyezni, ahol a magas épületek zavarhatják a széláramlást. A helyi lakosság ellenállása szintén akadályozza a szárazföldi szélturbinák építését, de a közvélemény támogatottsága egyre nő, különösen mivel az emberek lehetőséget kapnak arra, hogy a helyi szárazföldi szél hasznát vegyék. A szélturbinák üzemeltetése olcsó ugyan, de általában drágább, mint a napelemek telepítése.

Egyes kormányok például közvetlenül, legalább részben állami tulajdonban lévő vállalatokon keresztül próbáltak befektetni a szárazföldi szélenergiába (a tíz legnagyobb megújuló energiát építő ország közül kilenc így tett). Ebben az esetben a szélerőművek által az energiájuk eladásából befolyó pénz egy része visszakerül az államkasszába, és például további zöld energiába fektethető be. Egy másik lehetőség, hogy a szárazföldi szélerőművekkel kapcsolatos kezdeti költségeket a magánberuházások ösztönzésével fedezik - például támogatások révén. A kormányok először az 1970-es években kezdtek pénzügyi ösztönzőket nyújtani szélerőművek építéséhez, amikor a politikai instabilitás és az olajembargók miatt az olaj nagyon drágává vált. A támogatások pénzbe kerülhetnek, de hatékony eszköznek bizonyultak a szélerőművek telepítésére.