Mielőtt egy szélsőséges időjárási esemény bekövetkezik, a tudósok gyakran észlelik a veszélyes körülmények kialakulását. A korai előrejelző rendszerek előre jelzik a várható körülményeket, érzékelik a zavarokat, majd közlik ezeket a kockázatokat, időt biztosítva a válaszmechanizmusoknak, hogy az emberek felkészülhessenek a kedvezőtlen eseményre, és megpróbálhassák minimalizálni annak hatásait.

Elkerülhetjük a veszteségeket és a szenvedést, ha a korai figyelmeztető információkat - a szélsőséges események helyéről, időzítéséről, nagyságáról és bekövetkezésének valószínűségéről, valamint arról, hogy mit kell tenni ellenük - okos, időben meghozott döntésekké alakítjuk. A szélsőséges eseményeknek nem kell katasztrófává válniuk, különösen akkor, ha az emberek és a vagyontárgyak eltávolíthatók a veszély útjából.

A kormányok dönthetnek úgy, hogy többet fektetnek be az előrelátó intézkedésekbe, felkészülve az egyre instabilabbá váló éghajlatunkkal kapcsolatos kockázatokra, mielőtt a sokkok bekövetkeznének. A kormányoknak biztosítaniuk kell, hogy az emberek és szervezetek hozzáférjenek az adott fenyegetéssel kapcsolatos információkhoz, megértsék azokat, és megbízzanak bennük, valamint rendelkezzenek a szükséges ismeretekkel és eszközökkel a válaszlépésekhez. Végső soron a korai figyelmeztetéseknek nehéz lehet életeket és megélhetést menteniük, ha nem úgy vannak kialakítva, hogy minden veszélyeztetettnek segítsenek - a sebezhetőségek széles körét kell figyelembe venni és kezelni.