Minden veszélyeztetett fél számára drága és nagyon nehéz, hogy elegendő fedezettel rendelkezzen a lehetséges jövőbeli katasztrófák pénzügyi hatásainak elviselésére. A jól megtervezett biztosítási alapok lehetővé teszik az országok számára, hogy megosszák a kockázatot: egy kezelhető éves díj megfizetésével biztosíthatják a pénzeszközökhöz való hozzáférést, ha egy nagy sokk éri őket.

A tartalékok összevonásával és a kockázat megosztásával több ország olcsóbb biztosítási védelmet biztosíthat. A kifizetések viszonylag gyors hozzáférést tesznek lehetővé a forrásokhoz válság idején, így a kormányok gyorsabban tudnak segíteni az embereken.

A pénzügyi eszközök összetettek lehetnek, technikai szakértelmet, politikai elkötelezettséget és adományozói támogatást igényelnek. Mint minden biztosítási mechanizmus, a több országra kiterjedő alapok is túl drágának tűnhetnek a szokásos években (de előbb-utóbb hasznosak lehetnek, amikor a biztosítási esemény bekövetkezik).

A katasztrófa utáni egyértelmű és átlátható kiadásokra vonatkozó, előre egyeztetett, intelligens tervek csökkenthetik a sokkok humanitárius hatását, és hosszú távon pénzt takaríthatnak meg.

A biztosítási alapok létrejöttéhez és hatékony működéséhez sok különböző szervezetnek kell együttműködnie. Az országok és szakterületek közötti együttműködés hiánya jelentős akadályokat jelenthet.