A Globális Apollo Program egy 2015-ben Sir David King által kezdeményezett koncepció, amely arra szólítja fel a gazdag országokat, hogy 10 éven keresztül vállalják, hogy bruttó hazai termékük (GDP) 0,02%-át az éghajlati vészhelyzet megszüntetésére irányuló összehangolt kutatások finanszírozására fordítják.

A program mintájául az Egyesült Államok azon programja szolgált, amelynek célja az volt, hogy embert juttasson a Holdra, és amelyhez hasonlóan nagyszabású koordinációra van szükség több ezer tudós és mérnök részvételével országszerte. A közpénzekből finanszírozott kutatás célja az lenne, hogy a tiszta energia olcsóbbá váljon, mint a fosszilis tüzelőanyagok, ami a program megalkotói szerint a világot a fosszilis tüzelőanyagok használatának beszüntetéséhez vezetné. A GDP százalékában kifejezett finanszírozás révén a program célja az is, hogy a klímavészhelyzet kialakulásáért leginkább felelős országok tömegesen fektessenek be olyan megoldásokba, amelyeket az egész világ használhat. A programot számos magas rangú tudományos, üzleti és közpolitikai vezető támogatta, köztük Sir David Attenborough, az Unilever vezérigazgatója és a Climate Group vezérigazgatója.

Egyes országok már most is költenek ekkora összeget az éghajlat-változási kutatásra, de sokan még nem. Nincs hivatalos struktúra, amely létrehozná ezt a rendszert, vagy elszámoltatná a tagokat a célok eléréséért. Az sem garantált, hogy ez a beruházási összeg biztosítaná azokat a változásokat, amelyekre az éghajlati vészhelyzet kezeléséhez szükségünk van. A program azonban hasznos emlékeztető és felhívás a gyors, nagyszabású kutatásra a fosszilis tüzelőanyagokról való átállás érdekében.