Az éghajlati hatásokból eredő globális terméskiesések veszélyeztetik az élelmiszer- és a gazdasági biztonságot. Ez viszont társadalmi zavargásokat és erőszakot is kiválthat.

Napjaink hálózatokkal átszőtt világában egyetlen globális árucikk hirtelen fellépő hiánya felhalmozáshoz vezethet, és világszerte gazdasági sokkhullámokat indíthat el, ahogyan azt például a 2008-as globális rizsár-válság is mutatta - a globális terméskiesések pedig a legszegényebb embereket és a legszegényebb országokat sújtják a legsúlyosabban.

Az energiaigényes, fosszilis tüzelőanyagokon alapuló, vegyszeres mezőgazdasági módszerek, amelyeket gyakran a „fenntartható” mezőgazdasági tervek részeként reklámoznak, világszerte nagymértékben hozzájárulnak az éghajlati károkhoz, és egyben rendkívül érzékenyek is azokra. Az ipari mezőgazdaság terjeszkedése csökkenti a földterületek termőképességét, miközben az éghajlatváltozás miatt bekövetkező globális terméskiesés miatti fokozott bizonytalanság valószínűbbé teszi a terményárválságokat is.

A globális terméskiesések megelőzése érdekében új „mélyreható zöld forradalomra” van szükség, agroökológiai, regeneratív és éghajlat-pozitív gazdálkodási módszerek révén.