A szélsőjobboldali politikai mozgalmak hamisan állítják, hogy a klímavészhelyzetet a fejlődő országok népességnövekedése okozza. Ennek az ellenkezője igaz: a gazdag nemzetek magas fogyasztása, mind ma, mind a múltban, a környezetpusztítás egyik fő oka. A fejlődő országok közösségei sokkal kisebb környezeti terhelést okoznak, különösen ott, ahol az emberek kevésbé férnek hozzá villamos energiához, árukhoz és járművekhez.

Hamis ökofasiszta állításokat használnak fel a szigorúbb határellenőrzés melletti érvelésre, tévesen az éghajlati vészhelyzet következményeit - mint például a katasztrófák és konfliktusok miatt erőszakkal kitelepített emberek lehetősége - okokként feltüntetve. A szélsőjobboldali mozgalmak mindezt azért teszik, hogy előmozdítsák meglévő programjukat, és megpróbálják felhasználni az emberek éghajlatváltozással kapcsolatos aggodalmát saját káros ideológiájuk terjesztésére.

A migránsok és a fejlődő országok közösségei aránytalanul nagy mértékben szenvednek az éghajlati vészhelyzet hatásaitól. Az ökofasiszta politika tovább ronthat ezen azáltal, hogy még károsabb és diszkriminatívabb migrációs politikát vezet be, miközben a klímavészhelyzetet mindenki számára súlyosbítja, mivel nem kezeli a kiváltó okot: a környezetpusztító termelést és fogyasztást.

Az ökofasiszta politika elszaporodhat, ahogy a társadalmak az éghajlati sokkok miatt kevésbé stabilak lesznek, a szélsőjobboldali politikusok és támogatóik pedig hamis megoldásokat kínálnak vészhelyzetekben, amikor a társadalmak sebezhetőbbek, és kevésbé tudják felelősségre vonni a politikusokat.

A társadalmak ellenállóbbak lehetnek a szélsőséges politikával szemben, ha széles körben megértik az éghajlati vészhelyzet valódi okait. A nagyobb nemzetközi szolidaritás, az emberek környezeti hatásainak csökkentését segítő nagyobb kormányzati támogatás, valamint az összetartóbb, egymást támogató és stabilabb közösségek szintén segítenek a szélsőséges politikával szembeni ellenállás kialakításában.