Az Energia Charta Egyezmény (ECT) egy, az 1990-es években kidolgozott nemzetközi megállapodás, amely az országok energiaügyi együttműködésének szabályait és eljárásait tartja fenn, és amelyet a fosszilis energiarendszerre tekintettel alakítottak ki.

Az ECT egy olyan magánrendszert hoz létre, amelyen keresztül a befektetők és a vállalatok - különösen a fosszilis vállalatok - beperelhetik az aláíró feleket, és kártérítést kaphatnak a pénzügyi érdekeiket veszélyeztető politikai változásokért. Az ECT-t a fosszilis tüzelőanyag-befektetők gyakran használják arra, hogy kompenzálják a tiszta energiaforrásokat támogató vagy üzleti modelljüket más módon károsító politikák (például a széntilalom) következtében elvesztett nyereségüket, több százmillió dollár értékű közpénzt nyerve.

Franciaország, Németország, Hollandia, Olaszország, Lengyelország, Spanyolország, Franciaország és Németország arra hivatkozva, hogy az ECT elavult, és a fosszilis tüzelőanyagokat gyártó vállalatoknak kedvez a szükséges megújuló energiaforrások fejlesztésének rovására, kiléptek az ECT-ből. Dánia és Portugália, valamint a tágabb értelemben vett Európai Unió is jelezte kilépési szándékát.