Az amúgy is túlterhelt humanitárius szervezetek és rendszerek soha nem látott kihívásokkal szembesülnek, amikor az éghajlati válság közepette támogatást kell nyújtaniuk. A stressz a finanszírozási források megbízhatatlanságától a személyzetet és az önkénteseket érintő kimerültségig és mentális egészségi hatásokig terjed.

Az éghajlati vészhelyzet nyomán egyre gyakoribbá és pusztítóbbá válnak a nagy, példátlan katasztrófák, amelyek könnyen meghaladják a meglévő kapacitásokat. A közepes és még a viszonylag kisebb szélsőséges események, amelyek egyre gyakrabban fordulnak elő, szintén meghaladhatják a menedék, az élelmiszer, a víz és más alapvető szükségletek biztosításának képességét. Az éghajlattal kapcsolatos szélsőséges események gyakoriságának és súlyosságának várható növekedése azzal fenyeget, hogy a világ jelenlegi katasztrófavédelmi kapacitását meghaladja.

Amikor az éghajlattal kapcsolatos sokkok bekövetkeznek, a hatások sokkal súlyosabbak lehetnek, ha a lakosság már most is hiányt szenved az alapvető élelmiszerekből. A lakosság legkiszolgáltatottabb rétegei gyakran a leginkább külső támogatásra szorulók a sokk idején. Ráadásul a fegyveres konfliktusok és az erőszak, a gazdasági instabilitás és a környezetromlás gyakran átfedik egymást, ami súlyosbítja a károkat.

A humanitárius támogatási rendszerek megerősítésének mégis számos módja van. Az éghajlati kockázatokat szilárd szakpolitikák és programok keretében lehet figyelembe venni. Az előrelátó finanszírozás, a jól megtervezett eljárások és a gyors, hatékony cselekvés óriási különbséget jelenthet.