Amióta az emberek felismerték a természettel való kölcsönös függőségünket, azóta léteznek mozgalmak, amelyek a természet elpusztítása ellen küzdenek. Ezek a mozgalmak gyakran azzal érveltek, hogy az ember a természeti rendszerek része, és nem különül el tőlük.

Az elmúlt két évszázadban a környezetvédelmi mozgalmaknak két fő irányvonala volt. Vannak, amik a szabályozás és a technológiák megváltoztatására koncentrálnak, például a tiszta levegőre vonatkozó törvények bevezetésére és az elektromos járművekre való átállásra. Vannak olyanok, amik a mélyebb hatalmi dinamikára és a társadalmak felépítésének módjára összpontosítanak, amelyek a természet pusztulásához vezetnek. Ezek közé tartoznak a gyarmatellenes mozgalmak, amelyek az imperializmus és a környezetpusztítás közötti extraktív kapcsolatokat látják.

Az éghajlati vészhelyzet tudatosításával párhuzamosan a környezetvédelmi mozgalmak is erősödtek. Ezek gyorsan globális méreteket öltöttek, mint például az iskolai sztrájk mozgalom. Ezek a mozgalmak tudósok, jogászok, egészségügyi szakemberek, ápolók, takarítók, aktivisták és mások szervezett csoportjait foglalják magukban. Céljaik a helyi folyók megtisztításától a globális gazdasági rendszerek megváltoztatásáig terjednek.

Egy környezetvédelmi mozgalom részévé válni könnyebb, mint valaha. De halálos veszéllyel is járhat: évente több száz aktivistát ölnek meg a hatalmukat megkérdőjelező tekintélyelvű kormányok és vállalatok.