A helyreállítási beruházások a kormányok és a központi bankok olyan kiadási tervei, amelyek célja, hogy segítsenek egy közösségnek vagy területnek újjászerveződni és továbblépni a vészhelyzetből. Néha ezek közvetlen befektetések, amikor a kormányok olyan helyi vállalkozásokba és tevékenységekbe fektetnek be, amelyek a válság alatt a talpon maradásért küzdöttek. Néha új folyamatokba és infrastruktúrába történő beruházásokat jelentenek, hogy közvetve növeljék a termelékenységet és a gazdasági tevékenységet.

A helyreállítási beruházások akkor lehetnek különösen hatékonyak, ha szélesebb körű prioritásokat és célokat foglalnak magukban - ami azt jelenti, hogy a területet jobban, rugalmasabban és igazságosabban építik újjá. A COVID-19 világjárvány világszerte számos szervezetet ösztönzött arra, hogy a válságból való kilábalást segítse a gazdaságoknak azáltal, hogy munkahelyeket, egészséges tereket és új üzleti lehetőségeket teremtő zöld technológiákba és kezdeményezésekbe fektetett be.

A helyreállítási beruházások kevésbé hatékonyak ott, ahol gyenge szabályozásokkal vagy ugyanabba a rendszerbe történő beruházásokkal járnak, amely eredetileg a katasztrófát okozta. A 2008-as globális pénzügyi válságot követően közpénzeket használtak fel a bankok megmentésére, és sokak szerint nem tettek eleget azok támogatására, akiknek a megélhetését és megtakarításait érintette a válság, vagy alternatív rendszerek létrehozására. 

A katasztrófák után általában helyreállítási beruházásokat hajtanak végre, mivel a kormányok tudják, hogy a lakosság talpra állásának elősegítése érdekében tenniük kell valamit. A politikusok azonban kihasználhatják a katasztrófahelyzetek káoszát és zavarait, hogy saját programjukat támogassák, és hasznot húzzanak abból, hogy a nyilvánosság kevésbé vizsgálja tetteiket. A lobbisták arra is felhasználhatják a törékeny helyzetet, hogy meggyőzzék a kormányokat politikájuk és elképzeléseik elfogadásáról.